Harry felnézett a kis pontokon keresztül az égre. Kék volt, és rohadt magas. Harry nézte az eget, és próbált valami értelmet találni. De nem jutott semmire. Nem érezte át az örökkévalóságot. Vagy Istent. De még az ördögöt sem. De az embernek előbb Istent kellett megtalálnia, hogy megtalálhassa az ördögöt. Ebben a sorrendben érkeznek.
Harry nem szerette a súlyos gondolatokat. A súlyos gondolatok súlyos hibákhoz vezethettek.
Aztán az öngyilkosságra gondolt – de csak úgy mellékesen. Mint amikor a férfiak arra gondolnak, hogy vesznek egy pár cipőt. Az öngyilkossággal a legnagyobb gond az, hogy lehet, valami még rosszabbhoz vezet. Igazából leginkább egy jéghideg üveg sör jött volna jól neki, aminek oldalán gyönyörűen gyöngyözik a pára.
A Vegyes felvágott Charles Bukowski életének utolsó évtizedében született novelláinak és verseinek gyűjteménye. A mű hozza a Bukowskitól megszokott, egyszerre megrázó, tragikus és vulgáris, egyszerre gyönyörű, lesújtó és felemelő, egyszerre életunt és életigenlő hangnemet, illetve a tőle megszokott stílust és minőséget. De nemcsak ezért ünneplendő, hanem azért is, mert nagyobbrészt versek szerepelnek benne, amiből Magyarországon eddig kevés jelent meg, és így elkezdhetünk ismerkedni Bukowskival, a költővel is.
