Colas Breugnon

Rolland szépprózájának két főmotívuma az emberi lélek ábrázolása és az első világháború életreszóló élménye. Az Elvarázsolt lélek hosszú történetében az önálló regénynek is beillő részek (Anette és Szilvia. – A nyár. – Anya és fiú. – A hírnök) közül a két első rövid előjátéka, a másik kettő pedig részletes krónikája a háborúnak és az európai forradalmak korának. Ennek a túlzsúfolt világnak lélektani tükre a női főszereplő érzésvilága.

Annette felvilágosult, radikális polgárok jómódú örököse. Egyike az első egyetemet végzett nőknek Párizsban. Úgy érzi, hogy bárminek befogadására és megvalósítására képes, hiszen nevelésében, széles körű kultúrájában nincsen korlát. Szenvedélyes rajongásában a leányanya szerepére is vállalkozik. Mikor gyermekét világra hozza, vagyonát is elveszti. Csakhamar rá kell jönnie, hogy a polgári szalonok felvilágosultsága csupán tetszelgés, mert a botrányt okozó nőt és gyermekét, különösen ha nincstelenek, többé nem fogadják be. Felismeri, hogy a vagyoni és társadalmi korlátok törvényszerűen megszabják egyénisége fejlődésének útját. A váratlanul kirobbanó háború, az internáló- és fogolytáborok látványa, a sebesültek segítése közben Annette gondolatvilága mélyül: eddig egyéni élményei távolították el osztályától, most felismeri a közösségi szolidaritás kötelességét. Új tudatvilága megváltoztatja családi életének alapjait is: fiában, menyében a szereteten túl küzdőtársakat keres és talál.

Rolland alkotásmódja, stílusa egyértelműen realista: nem irodalmi szenzációkat kínál, nem törekszik formai újításokra, hanem emberi és társadalmi dokumentumokat ad. A regény minden olvasó számára élvezhető, szükségszerű egyenetlenségei, kevésbé sikeres részletei ellenére is kiemelkedő alkotása a 20. századi regényirodalomnak.