Mi a plakát? Találó meghatározást adott erre a kérdésre a plakátművészet egyik francia mestere, A. M. Cassandre: „A plakát csak eszköz, a közlés egy eszköze az eladó és vevő között, mint a távíró. A plakát a távírdász szerepét tölti be: ő nem ad közléseket, ő közvetíti őket. Nem kérdezik a véleményét, hanem elvárják tőle, hogy világos, jó és pontos közvetítést létesítsen." A plakát falragasz, fali hirdetés, a közfigyelem felkeltésének hatékony eszköze. A szavak és a kép mögött azonban mindig megbújik a reklám, az üzlet, az eladás igénye, legyen az kereskedelmi, kulturális vagy politikai témájú plakát. A plakát továbbá képes történelem, az utca művészi képeskönyve, tárlata, hírmondója... - ilyen és ehhez hasonló találó szavakkal illették azokat a képes falragaszokat, melyek ősei a 19. század utolsó negyedében jelentek meg Európa különböző országaiban, így Magyarországon is. A plakát az adott kor szülötte, születésének körülményei tehát nem függetleníthetők a gazdasági-társadalmi változásoktól. A régmúlt idők plakátjainak meg-megújuló formai elemei pontosan tükrözik a társadalmi változások (forradalmak, háborúk, békeidők) eseményeit.
A mai értelemben vett plakátok megszületése két, forradalmi jelentőségű felfedezéshez, nevezetesen a könyv-, illetve a kőnyomtatáshoz kapcsolódik. Az előbbi a szöveges plakátok, míg az utóbbi a litografált, képes falragaszok létrejöttét segítette elő. A sokszorosító technikát forradalmasító találmányt Alois Senefeldernek köszönhetjük, aki német színész, író és költő volt egy személyben. Miközben saját műveinek kiadására nyomdát alapított, felfedezte a kőnyomtatás technikai eljárásának lényegét is. Korszakalkotó találmányával a 18. század végén szinte korlátlan lehetőséget teremtett a plakát elterjedése számára. Az olcsó technikai megoldás szinte kínálta magát minden hirdetni szándékozónak, hogy ezt a műfajt válaszszák hírverésre, reklámozásra. Kik vették igénybe elsőként ezt a korszerű, eleven hirdetési eszközt? Milyen plakátok kerültek az utcára, s melyek vonzották és tájékoztatták leginkább az embereket? Elsősorban kereskedők, sörfőzdék, különféle cégek tulajdonosai éltek ezzel a lehetőséggel. Ezek a kezdeti időszakból származó falragaszok még igazi ritkaságnak számító dokumentumok.
A modern plakát a 19. század hetvenes éveiben született meg, Jules Chéret francia művész készítette el az első színes litografált falragaszt. Egy gazdag, ötletes, artisztikus kor mestereként alkotta nevezetes litografált plakátjait, valódi művészi rangra emelve őket. Azzal az ötletével, hogy az alkotó maga vigye kőre festékeit, s ne bízza azt litográfusra, iskolát teremtett. Plakátjai, melyek egy híres mulató, bál vagy könyv sikerét segítették elő, az egész világon nagy visszhangot váltottak ki. A századfordulóra - tehát viszonylag rövid idő alatt - népszerűvé vált hirdetési műfaj valóban „felöltöztette" Európa nagyvárosainak utcáit. Előfordult azonban, hogy egy-egy plakát a jó ízlés határán messze túllépett. A század elején például Berlin rendőrfőnöke a túl harsány, ízléstelen moziplakátokat letiltotta az utcai hirdetőoszlopokról. Néhány évvel később Magyarországon is történt hasonló eset.
A franciaországi grafikai plakátok megszületésével, elterjedésével majdnem egy időben Magyarországon is megjelentek és egyre szélesebb körben terjedtek el a képes hirdetések.
