Cicero szerint háborúban hallgatnak a múzsák. Ki merne cáfolni egy klasszikust? Mi sem cáfolatként csupán halk ékként tesszük hozzá, hogy vannak lusta múzsák, és vannak szorgalmasak. Mert amint ez a kötet is bizonyítja, Csurka István múzsája nem hajlandó hallgatni a politika, a közélet, de még csak a parlamenti csatározások zajában sem: ezen novellák nagyobbik része a politikától, a párttól, a mozgalomtól ellopott órák gyümölcse. Csakazért is novellák. Mert írni kell, hogyha az ember író, és legyen bár adott időben egy politikai esszé fontosabb és hasznosabb a hazának, e kevésbé fontos és kevésbé hasznos novellák papírra vetése viszont szerzőjüknek volt létfontosságú. Mert az író író marad, aki nem teheti meg, hogy legalább egy-egy szívveréssel, néha-néha ne lüktesse meg szépírói vénáját. Törekedvén a teljességre, néhány korábbi, az 50-es évek hangulatát töményen kifejező elbeszélést is ide szerkesztettünk.