Nincsen olyan ember, aki élete során ne vesztette volna el egyik vagy másik szeretett hozzátartozóját. Szülőt, testvért, gyermeket, családtagot, munkatársat, barátot, közeli vagy távoli ismerőst. Életünk során nemcsak a születés, hanem az elmúlás is megérint bennünket. Az élet mellett mindig ott van a halál. Amikor a mindennapokban dolgozunk, tanulunk, vagy éppen pihenünk, a halál kérdése nem foglalkoztat bennünket különösebben. Amikor az értelem vezetésére hagyatkozunk, elfogadjuk a tényt, hogy minden örök körforgásban van, hiszen a lét egyik nagy törvénye, hogy ami keletkezik, megszületik, az egyszer el is múlik. Úgy, ahogy érzelmeink, a civilizációk, az alkotások körülöttünk létrejönnek a semmiből, növekednek, virágoznak, majd hanyatlanak és elmúlnak - belátjuk, hogy ugyanígy van ez az emberélettel is.
