A hetvenhét és fél magyar rémmese könyve abban különbözik a 77 magyar rémmese c. könyvtől, hogy mindegyik mese más, vagyis új, mármint írva és kinyomtatva új, megélve persze, nos, régi. Már amelyik. Például az első világháború előttről vagy a múlt századból valók bizonyosan. De igencsak kívánatos volna, hogy messzi történelemmé avasodjék sok a nyolcvanhetes, a nyolcvannyolcas, sőt a nyolcvankilences történetekből is. Nem annyira a kötetben, mert ott a kérdés a papír minőségén múlik, hanem bennünk. Mert akárhogy is, a rémmese olyan mese, amelyben a boszorkány és a tündér is mi vagyunk, és a múlt is, a jelen is,a jövő is. Ennek a ténynek az elhessenthetetlensége és a jövő reménye kezdette el a mesekönyvünket záró fél mesét, amely igazából nyit, mert talán megértjük, hogyha az állam nem is, Isten őrizz!, de Magyarország mi legyünk.
