Még nem kezdődött el a tárgyalás a regény főhőse, egy beat-énekes ügyében, még nem hallhatták ki a tanúkat, még csak a bíróság folyosóján hömpölyög a kíváncsi tömeg, a hódolók, rajongók, a barátok, a hozzátartozók és a szórakozást kereső idegenek, amikor a döntés, az elmarasztalás, az erkölcsi ítélet kiben-kiben megfogamzik, sőt megszületik.
Ezt a lélektani folyamatot mutatja be a regény, egyre közelítve a nyüzsgő emberfolyó egyedeihez, hogy átvilágítva életüket, sorsukat, emlékeiket bizonyítsa: vétkesebbek - bár a törvény szerint nem bűnösök -, mint a tisztaságra törekvő, őszinte emberségre vágyó fiatal vádlott, aki még nem mártózott meg az erkölcstelenségben, s még lélekben sem vált mások árulójává. Az írót nem a bolondosan-fiatalos, hetykeségből elkövetett valóságos bűn törvényszéki megítélése izgatja, hanem a féltésből vagy szeretetből, gyávaságból vagy megaláztatásból, irigységből vagy rosszindulatból, de mindenképpen önvédelemből formálódó emberi magatartások.
