Dale Carnegie 1912-ben kezdett beszédművészetet tanítani, New Yorkban a YMCA-nél. Akkoriban ez valóban művészetnek számított, nem pedig elsajátítható készségnek, ennek megfelelően a tanítás célja mindig ezüstszavú szónokok és színpadi kiválóságok képzése volt. Az üzletemberek és az értelmiségiek, akik mindössze annyit akartak volna megtanulni, hogy könnyedebben és magabiztosabban fejezzék ki magukat környezetükben, sajnálták az időt vagy a pénzt a beszédmechanizmus, a hangképzés tanulmányozására, a retorikai szabályok és a mesterkélt taglejtések elsajátítására. Dale Carnegie tanfolyamai azért lettek rögtön népszerűek, mert pontosan azt nyújtották az embereknek, amire szükségük volt. Dale a beszédet nem szépművészetnek tartotta, amelyhez különleges tehetség és adottság kell, hanem egy olyan képességnek, amelyre minden intelligens ember szert tehet, ha akarja. Dale Darnegie tanfolyamai ma már az egész világon elterjedtek, és elméletének érvényességét több mint kétmillió tanítvány bizonyítja; a legkülönfélébb rendű és rangú férfiak és nők, akik megtanultak meggyőzően beszélni és magabiztosan viselkedni.
