Dalmi Sándor - Vörös polip

A könyv ajánlója - történetünk kapcsán - a Tisztelt Olvasók mellett a szereplőknek is üzen:

E könyv attól érdekes igazán, hogy már - már intimitásnak tűnő közelségből kínál betekintést a kulisszák mögé, megmutatva azt a világot, amelyre a közélet iránt érdeklődő, azt figyelemmel kísérő átlagembernek nincs rálátása.
A mű életünk olyan szféráját tárja elénk, amely a mendemondák igazságának a megmutatásával a legedzettebb olvasót is meghökkentésre készteti, hisz esetleg elgondolni sem tudják, hogy napjainkban mik történhetnek meg az országos és a helyi politikában.
...ezért érezheti úgy az Olvasó, mintha a történetünk nem Magyarországon, hanem valamelyik banánköztársaságban játszódna, s nem a huszonegyedik, hanem a huszadik században.

"Kedves Kati!

Végtelenül szomorú lettem, mire elolvastam a kéziratot. Sok mindent képzeltem már az életben, de, hogy így be tudj menni az erdőbe, hogy így el tudd veszteni az arcod, nem gondoltam volna. Embereken átgázolni, életeket, családokat tönkre menni pusztán a hatalomért, pénzért, befolyásért, nem a Te világod.
Kelj fel!
Nézz a tükörbe, és mondj le, amíg nem késő!

Neked, meg hajrá, Tóth Attila!"

Csintalan Sándor