Aki nyolc éves volt 1848-ban, és az első világháború idején halt meg, annak az élete akkor is regényes, ha történetesen nem korának legnagyobb szobrásza. Auguste Rodin nem volt simulékony ember, nyers modorával és szenvedélyes művészi megszállottságával nem tette könnyűvé az életét azoknak, akik kapcsolatban állottak vele. Alkotásai olyanok, mintha vihar korbácsolná őket, és ezt nem volt könnyű elfogadtatni sem az akadémikus, sem a polgári közízléssel. Nem adta be a derekát, győzött, de nagy árat fizetett érte: az életét is szakadatlan belső vihar dúlta. Mint szobrai, oly súlyosak életének az eseményei is: szerelmei, barátságai, egyre merészebb művészi vállalkozásai. Az olvasó egy nagy korszak súlyos egyéniségéről kap dokumentum értékű éles képet.
