Debreczeni Lóránd, Kovács L. Gábor szerk. - Gyakorlati laboratóriumi medicina

Könyvünk témája a Laboratóriumi Medicina. A medicina szót csak alázattal használhatjuk, hiszen nem rendelkezünk a medicina egészére vonatkozó részletes tudással. Ezért választottuk a több szerzős szerkesztési módot: egy témakör megírására a terület szakértőjét kértük fel. A vállalt feladatot megalapozták a graduális képzés kiadványai, illetve Juhász Péter és Dux László: „Klinikai laboratóriumi diagnosztika" című könyve (Springer, Budapest 2000).
A laboratóriumi dolgozó a tények és tettek embere, egyéniségét pedig meghatározza a kvantitatív szemlélet, a mérések szeretete. A különböző méréstechnikák alkalmazásából adódóan a munka jellege „interdiszciplináris-csapat", azaz a végzettséget figyelembe véve orvosok, vegyészek, gyógyszerészek, biológusok, laboratóriumi analitikusok, biofizikusok, informatikusok, műszermérnökök, asszisztensek alkotják a csapatot, melyet a feladattól függően más szakmák képviselői egészíthetnek ki (pl.: biometriában járatos szakember, epidemiológus, stb.) és amely csapatot a vizsgálatot elrendelő klinikus „bíz meg" feladatok teljesítésével. A Laboratóriumi Medicina művelésének „minimális" feltételei tehát: a) a munkatársak szakmai elkötelezettsége, magas szintű (digitális) méréstechnikai, molekuláris-biológiai, biokémiai továbbá élettani és kórélettani tudása, b) kiváló, a laboratóriumi információs rendszerbe integrált mérőrendszerek (robotok) c) a választott optimális módszerek alapján a mérések elvégzéséhez szükséges kiváló minőségű reagensek (kitek).
Az orvosi laboratóriumi munka a Hippokráteszi elvnek megfelelően magas szintű szakmai munka. Az orvosi tevékenységben a diagnosztika az alap: „az objektív szimptómák becsesebbek a szubjektíveknél", és hasonlatos a számos ellenőrzési ponttal rendelkező ipari sorozatgyártáshoz, melynek meghatározó eleme a piacgazdaság. A laboratórium tevékenysége költség-érzékeny („a méréseket olcsón kell végezni"), minőség-érzékeny („a méréseket egyszer és jól végezni"), bizonyíték-érzékeny („hasznos és jó dolgokat készíteni"), és valamennyi laboratóriumi tevékenységgel a beteg érdekét kell szolgálni („a páciens állapota szerint a legtöbb információt adó vizsgálatot végezni"). Az állandóan változó és dinamikusan fejlődő modern laboratóriumi medicina igényei szerinti saját intézeti (egyedi) vizsgálati kérőlap teremti meg a klinikusok és laboratóriumi dolgozók együttműködésének, a kölcsönös tájékoztatásnak alapjait. A laboratóriumi kínálat kockázata, hogy a klinikus számos vizsgálatot kér. A vizsgálatok elvégzésére fordított idő, energia, stb. a laborost messze eltávolítja az aktuális betegtől és a laboros a beteg mintáival