A császári Bécs külvárosában, Heilingstadtban, közel a kaszárnyákhoz, az árnyékos, de kissé poros Nussdorferg Gasse utolsó házánál egy este magas, nyulánk férfi nézelődött. Április vége volt, de még éles szél viharzott az Alpok felöl.
Többször megfordult maga körül, mintha keresgélt volna a pislákoló gázlámpák között. A ház utcai frontján üvegkirakat világított. Perecek, zsemlyék, különböző titokzatos formájú vajassütemények piroslottak benne. Közepén pedig, mint király az alattvalók között, hatalmas, porcukorral behintett kuglóf pompázott. A látványra előrehajolt a férfi és elmosolyodott.
- Igen - gondolta. - Ez itt Kugelhup Flórián sütőháza.
A fény ráhullt. Szép, sápadtbarna, sötétszemű férfi volt. Lágymosolyú és révedező. Barna, nagygalléros köpenye a bokájáig ért s széles, kockás sálját kétszer nyaka köré csavarva viselte. Magas kürtőkalapját és hosszúnyelvű esernyőjét kezében tartotta. Párszor átsímított sűrű, homlokába fésült barna haján.
