Miféle valóság kényszerít egy csodabogár természetfotóst, egy kivénült exbalerinát, egy történelem szakot végzett diáklányt (exterroristát) és még egy lányt (brazilt, jövevényt) bújni, rejtőzni? Meddig menedékük egy Sacramento környéki régi ház a megszűnt közbiztonság, a Manson-gyilkosságok, a politikai korrupció Amerikájában, a hetvenes években? Hová lehet az, aki (még mint diák) a vietnami háború idején fölrobbantott egy hadianyaggyári laboratóriumot? Milyen álarcok mögé bújnak a legkülönbözőbb származású, világnézetű, vérmérsékletű emberek, és milyen pótcselekvésekben éljék ki magukat (bálnamentő akcióban? kutyaeledel-bojkottban? fegyenceknek rendezett tánctanfolyamban?), ha igazán élniük nem lehet?
A hazájában sikeres kaliforniai írónő Európában is sikerre számító regénye végén fölrobban egy szökött fegyencekkel teli autóbusz. De a jótékony börtönlátogatásra indult "Külvilági Barátok" kis autóbuszában ártatlan túszok is vannak, az is meghal, aki nem akart ölni, az is áldozatául esik a rendőrség erejének és erőszakgyönyörének, aki nem bűnös. A megbomlott rend örvénylő mélyére pillant és kényszerít pillantani az írónő, az örvénylés rettentő fizikáját láttatja.
Feszült, hajszás cselekményességet váltogat hősei kínzó várakozásának mozdulatlanság-pillanataival ez a regény, kérdéseket föltéve, vádolva, nem az anarchia pártján, hanem a szabadságén, de biztosan a társadalom peremén kushadni kényszerülők pártján, nem a megfélemlítés-manipulációt gyakorló hatalomén. szentenciák, nagy deklarációk, bölcselkedések nélkül fut végig tárgya kényszerpályáján, gyorsul fel a tragédiáig. A tragédia mögött az írói-emberi üzenet.
Az Egyesült Államok irodalma 1978-as évének egyik legizgalmasabb regényét veszi kezébe az olvasó.
