"Leszálltak a gépek. Már a fényszórók sem világítanak. Nemsokára jönnek értem. A fegyvert kibiztosítottam, nem akarok számot adni többé senkinek, ha kinyílik az ajtó, és meghallom a léptek koppanását, nem élek tovább." Ezekkel a mondatokkal fejeződik be Dobos László Földönfutók című regénye, amely a csehszlovákiai magyar irodalom felszabadulás utáni prózájának jelentős alkotásai közé tartozik. Fábry Zoltán - a műről szólva - Dobos fegyelmezett lényegmondását és témafelvető bátorságát dicsérete. A könyv lapjain a közelmúlt eseményei, egy nagy létszámú kisebbség, a szlovákiai magyarság második világháború utáni meghurcoltatása elevendenek meg. A Földönfutókban két férfi - egy szlovák és egy magyar - emlékeiben idéződnek fel a negyvenes évek izzó kérdései. Egy nagy lobogású szerelem és az azt követő csalódás tanúi lehetünk az egyik oldalon, míg a másikon - a magyar diákság emlékében - egy nehéz korszak, a háború utáni évek eseményei tárulnak föl előttünk...
