Ez a Mesterkurzus-kötet (amely már a 25. a sorban) arra világít rá, hogy a vereség soha nem végleges az egyén életében, de még a háborúkban sem. A kudarcaink okai többnyire mi magunk vagyunk, először is ezt kellene vállanunk. (...) Ha valami romba dől az életünkben, az egyban mindig lehetőséget is nyit új élethelyzetek, új kapcsolatok építésére.