A könyv a megvilágosodás tudatállapotát igyekszik közelebb hozni az olvasóhoz. A meglehetősen filozofikus téma meglepően közérthető nyelven tárul az olvasó elé, ami talán annak köszönhető, hogy a könyv anyagát részben azok a kezdő és haladó tanítványok által feltett idevágó kérdések és a kérdésekre adott válaszok teszik ki, amelyek a szerző előadásai alkalmával hangzottak el.
Hawkins doktor a megvilágosodott tudatállapotot és az ehhez vezető utat olyan kontextusban írja le, amely a tanítvány számára megkönnyíti ezt a spirituális folyamatot, és amely a racionális elme számára is érthetővé teszi a megvilágosult bölcs nemlineáris valóságát. A megvilágosult állapotnak ez a bemutatása abból a szempontból is egyedülálló, hogy a klasszikus spirituális irodalommal ellentétben a konkrétumokat nem bújtatja spirituális általánosságok köntösébe, hanem az emberi gondolkodás és az ego alapvető jellegzetességeit elemezve az író bárki számára lehetővé teszi, hogy a leírt akadályokat eltávolítva akár a legmagasabb tudatszintekig eljusson.
Én összefoglalja az ember vizsgálódó tudásában bekövetkezett óriási haladást. Megmagyarázza és leírja a tudat alapját és lényegét, ahogy fejlődése a földi élet első formáinak megjelenésétől az emberi ego kialakulásán át egészen az ego meghaladásáig, a Megvilágosodásig és Isten Jelenlétének spirituális Valóságáig vezetett.
A könyvben található tudatskálán, ami az Igazság szintjeit 1-től 1000-ig méri, a A Mindenség szeme 980-as, végül pedig a trilógia záró kötete, az 999,8-as értéken kalibrál.
Ahogy az A Mindenség szeme olvasásakor is történt, az olvasó tudatszintje mérhető módon növekszik ennek a katalizáló kifejtéssel, erőteljes összefüggésrendszerben bemutatott anyagnak a hatására is.
Az újraértelmezés megszünteti a tanítvány elméjében az ellentmondásokat, megoldja a dilemmát. A viták és ellentétek megoldhatók, ha azonosítjuk az ego állásfoglalásait, amelyek az emberi szenvedés alapját képezik.
