Kevés hálásabb téma van manapság - legalábbis ami a rövid távú sikereket illeti -, mint a fogyókúráról beszélni, valakivel vagy valakikkel a sikeres fogyókúra titkát közölni, fogyókúrás recepteket adni. Ma, amikor környezetünkben minden második embernek több-kevesebb súlyfeleslege van, minden egyedik-ötödik magyar állampolgár kifejezetten kövér, szinte mindenkinek van valamilyen "biztos", "csalhatatlan" fogyókúrás tippje, mely társaságának élénk érdeklődésére tarthat igényt, de melyet ki-ki saját magán valamilyen okból nem tudott sikerrel - legalábbis tartós sikerrel - alkalmazni. Számos dolog van, melyhez nálunk mindenki ért: az első és legősibb téma, a labdarúgás. Pár éve mellé sorolható a közgazdaság és az utóbbi években a fogyókúra. Se szeri se száma a jobbnál jobb, "holtbiztosan ható" módszereknek. És ez nemcsak nálunk van így, hanem külföldön is, főleg a fejlett ipari országokban, ahonnan a legabszurdabb elképzelések is olyan mélyen begyűrűznek, hogy még legnagyobb sajtóorgánumaink is készséggel helyt adnak terjesztésüknek.
Az orvosok, sőt az egészségügyben járatos laikusok is jól tudják; ha egy kórosnak tekinthető állapotnak, betegségnek számtalan, de akárcsak néhány tucat gyógymódja ismert, voltaképpen nincs hatékony eszközünk ellene. Így vagyunk a kövérséggel is. Ha csak egyetlen biztos módja lenne is a súlygyarapodás megelőzésének, illetve kiküszöbölésének, azaz a fogyókúrának, nem forogna közkézen több tucat, sokszor homlokegyenest eltérő módszer, s nem kényszerülnénk újabb és újabb metódusok keresésére.
