A változások és az azzal együtt járó instabilitás közepette megváltozott a jövőhöz való viszonyunk. Új módon értelmezzük a jövőt és újfajta, az eddigieknél közvetlenebb viszonyt alakítunk ki vele. A jövő nemcsak úgy jelenik meg, mint ami egyszer majd lesz, hiszen a jövő itt van a jelenben, megmutatkozik a jövőre vonatkozó várakozások formájában. Várakozásaink, elvárásaink álmokként és célokként irányítják cselekedeteinket. A helyes irányok és az azokhoz vezető utak megtalálásához hasznos útitárs a jövő felé haladás iránytűje, amely értékeket is magában hordozva orientál a követendő felé, és tart távol az elkerülendőtől. A jövőt tehát nem csupán a múlt és a jelen mechanikus folytatásaként értelmezzük, hanem megpróbáljuk a jelenben még csak csírájában látható elemekkel kiegészítve felfedezni és újraformálni.
