Nem a huszadik század szentje Albert Schweitzer, csupán kivételesen nemes erkölcsű ember, aki ellentmondásokkal terhes korában ember tudott maradni. Fehérek között, feketék között is "európai". Hosszú, munkás életében mindig azt kereste, hol van rá a legnagyobb szükség, hogyan teheti a legtöbbet az emberért.
A neves orgonaművész és elismert tudós teológus pályája derekán újra beült az egyetem padjába, s orvosi diplomát szerzett, hogy az egyenlítői Afrikában kórházat alapíthasson, gyógyíthassa a beteg négereket. Az emberiség féltése, az élet tisztelete vezette el később a békéért küzdők táborába is, ez állította a háború, az atombomba legszenvedélyesebb ellenzői közé.
