Amikor az Úr 2000. évében néhányan hozzáfogtunk - közülük már a munka folytatásához egyedül maradtam -, hogy a kommunista elnyomatás sötét évtizedei alatt agyonhallgatott korábbi magyar Trianon-költészet gyöngyszemeit felkutassuk és kötetbe gyűjtsük: halvány fogalmunk sem volt az elérhető anyag nagyságáról és minőségéről. Nem tudtuk - hiszen nem is tudhattuk -, hogy sok, esetleg túlontúl kevés-e azon költemények száma, amelyek - átvészelve a bolsevista gonosztevők, az idegenlelkű, internacionalista-kozmopolita proletár-söpredék regnálásának nemzetgyilkos évtizedeit - fennmaradtak, megmaradtak, elérhetőek. De nem volt fogalmunk e versek minőségéről sem. Arról tehát, hogy mondanivalójuk mélysége, gondolatiságuk szárnyalása, a világgá ordított fájdalom szavakba öntött megformálása, vagyis a megfogalmazás színvonala megüti, eléri-e a közölhetőség megkívánta színvonalat. Aztán 2001-ben a Ménrót kiadó gondozásában megjelent az első, Trianon-ellenes verseket tartalmazó antológia Trianont ledöntjük címmel. A munka azonban ekkor már nem volt sem abbahagyható, sem lezárható. Egyre újabb és újabb költemények kerültek elő a kényszerűen reájuk bocsátott homályból, az ismeretlenségből, a süllyesztőből. Elkészült tehát a második kötet is, mégpedig a két világháború között oly népszerű, oly sokat hangoztatott, s a kor legjobb, tartásos magyarjai által oly mélyen átérzett, jogos tiltakozást és lelki ellenállást megfogalmazó jelszavát választva címéül: Nem! Nem! Soha! A költemények pedig csak áradtak, mint egy feltartóztathatatlan folyam, s 2004-ben már a harmadik e körbe tartozó vers-antológia is napvilágot láthatott a Ménrót kiadónál. A korábbi kötetekhez hasonló sokatmondó címmel: Vesszen Trianon! Érdemes itt megemlíteni, hogy minden kötet címe egyúttal vers (vagy versek) címeivel egyező volt. Remélve, hogy a kötetek címei fedik a bennük olvasható versek tartalmát: a ránk erőszakolt trianoni békediktátum totális elvetését! S most, Tisztelt Olvasóink, íme itt a negyedik kötet, a Mindent vissza! Pestiesen szólva a címe cseppet sem kevésbé „meredek", mint a korábbi köteteké. Tudjuk, hogy ilyenkor - ilyen szavakat, mondatokat hallván - a nem kis számú ellentábor legalábbis felszisszen. „Fúj, csúnya revizionisták, irredenták, fasiszták!" - gőzölögnek első bűzös beszélőkéjükből a túlontúl jól ismert szitokszavak, amelyekkel ez a nemzetidegen, beteglelkű csőcselék próbál - sikertelenül! karcot húzni, sebet ejteni az igaz magyarok lánglelkén!
