Magyarországon utoljára több mint húsz éve, 1975-ben jelent meg audiológiával foglalkozó szakkönyv dr. Surján László és dr. Pálfalvi László szerkesztésében „Klinikai Audiológia Alapjai" címmel. Ez lényegében az 1964-ben, majd 1974-ben megjelent audiológus asszisztensek számára írt jegyzet átdolgozott kiadása volt. Ezt követően nemzedékek nőttek fel ezen a két kiváló szakkönyvön. Ez volt a tananyaga az audiológus szakvizsgára készülő szakorvosoknak, valamint az audiológus asszisztenseknek is, akiket korábban évente képeztünk ki. Az elmúlt időszakban több kísérlet történt arra, hogy új audiológiai tárgyú könyvet jelentessünk meg, ez azonban számos okra visszavezethetően nem valósult meg. Az egyik ok talán az volt, hogy hatalmas interdisciplinaris tudományágról van szó, amely mind a kísérletes audiológiát, mind a klinikai audiológiát magába foglalja. Érinti az orvostudomány számos területét, az alaptudományokból ide tartozik az anatómia, az élettan, biológia, kórélettan, de jelentős szerepet kap az audiológiában a fizika, akusztika. A modern audiológia megalapítója, a magyar származású Békésy György maga is fizikus volt. A belsőfül működésének kutatásáért 1961-ben kapta meg a Nobel-díjat. Később az audiológiába olyan tudományágak is beleszövődtek, mint a biofizika, és az új szakág, a biomérnökség. A technika fejlődésével robbanásszerű változást tapasztalhatunk a hallókészülékek területén. Miniatűr készülékek jelentek meg, amelyek egy része ma már komputerrel programozható, a beteg halláscsökkenéséhez igazítva a készülék paramétereit. Érthető, hogy egy ember ezt a témát nehezen tudja átfogni, ezért egy-egy területet a szakma valamely jelentős képviselője kapott megírásra egy szerkesztő irányítása mellett.