„A jogos, de tisztességes vereségnél jobban fáj az érdem nélküli győzelem!"
Őrjöngött a 25000 néző, amikor a tokiói Nippon Budokán küzdőterén – legjobb 8 közé kerülésért – szembekerült egymással az előző világbajnokság győztese, a hazai Makoto Nakamura és a brit Michael Thompson. A 32 éves, 120 kilós japán iszonyú erejű rúgásaira gyakran és sikeresen „válaszolt" a 83 kilós, mindössze 21 éves trónkövetelő. A menetidő lejártakor a szakértők döntő többsége a döntetlenre szavazott. A kisebbség – és ezúttal ide tartoztak az elfogulatlansággal aligha „vádolható" csokornyakkendős urak – Nakamurát hozták ki győztesnek.
A nagy hangzavar közepette a verseny főbírája, a kyokushin karate megalapítója, a 10 danos Mautatsu Oyama magához rendelte a bírókat. Néhány szót váltott velük, majd a hangosbemondó a következőket közölte: „Kancho (=igazgató) Oyama azt mondta, hogy egy világbajnok nem mehet tovább ilyen kétséges győzelemmel. A kyokushin karate szellemnek megfelelően neki egyértelműen be kell bizonyítania, hogy ő a jobb. A bírói döntés semmisnek tekintendő, így hosszabbítás következik."
Mivel korábban Budapesten és most itt a III. Nyílt Kyokushin Karate világbajnokság színhelyén is több ízben készítettem interjút Oyamával, a szöveg elhangzása után azonnal odamentem a mesterhez. E nem mindennapi főbírói beavatkozás több kérdést fogalmazott meg bennem. Feltevésükre azonban nem volt lehetőségem, ugyanis Kancho megelőzött:
– Látom, mint sokan mások, Ön sem érti, hogy mi történt itt. Azt is tudom, hogy a sportversenyeken a főbíró szinte kizárólag a műhibák esetén változtatja meg a kihirdetett eredményt. Noha a mi, oly nagy odaadással szervezett világbajnokságunkon nem kevesebb, mint 60 ország vesz részt, karatékáinknak nem a győzelem a legfontosabb. Ott belül Nakamura mindenkinél jobban érezte, hogy a mérkőzés döntetlen volt. Ha ennek ellenére továbbjut, akkor ez a dicstelen győzelem az egész további versenyen nyomasztotta volna.
– És ha most a hosszabbításban kikap?
– Akkor annál inkább szükséges volt közbeavatkoznom. Nagyon fontos, hogy ki miképp szerepel egy ilyen hatalmas versenyen. De ennél nekem sokkal fontosabb, hogy az illető hogyan él, hogyan edz, hogyan viszonyul az idősebbekhez, a társaihoz! Mi először is önmagunk gyarlóságait akarjuk legyőzni! Higgye el, a jogos, de tisztességes vereségnél jobban fáj az érdem nélküli győzelem!
Beszélgetésünk közben befejeződött a hosszabbítás, amely megint csak nem hozott döntést. Újabb két perc következett. Ekkorra már a nagyszerűen küzdő brit elkészült erejével, Nakamura combrúgásai, felsőtestre mért ütései minden kétséget eloszlattak. A japán fiú győzött, sőt további 3 mérkőzés – megérdemelt – megnyerésével megvédte világbajnoki címét.
Legyen Ön az első, aki véleményt ír!