Gyógymód vagy kuruzslás? Sokáig e két véglet között sodródott az emberi életműködés egyik legtitokzatosabb jelensége, a hipnózis, s hol az egyik, hol a másik irányzat képviselői győzedelmeskedtek. Gyógymód vagy kuruzslás? Szenvedélyes viták robbantak ki, lángoltak fel, majd csendesedtek el. Hívők és hitetlenek tábora alakult ki, egyesek misztikus, megmagyarázhatatlan, mások reális, élettanilag alátámasztott jelenségnek tartották a hipnózist. Amikor az ősember megismerte a tüzet, istenként imádta, félt tőle. De amint megtanulta, hogyan kell meggyújtani, használni és eloltani, nyilvánvalóan másként nézett rá. És így voltak későbbi elődeink is: az ismeretlent, a titokzatosat hajlamosak voltak misztikus természetűnek tartani. A kulcs a megismerés, bepillantás a titokzatosság fátyla mögé - s máris megszűnik a titokzatosság. Jó példa erre a hipnózis története is. Amíg csak a jelenséget tapasztalták - logikus magyarázat híján - a misztikus felfogás uralkodott. De amint jobban kitárultak az emberi testet kutató tudományok ablakai, amint az anatómia pontosabban megismerte az emberi test felépítését, az élettan működését, s különösen az idegélettan az idegrendszer funkcióinak finomabb rezdüléseit, kezdett felszállni az ismeretlenségnek a hipnózis körül gomolygó köde. Nem véletlen azonban, hogy az emberi szervezet részei közül az idegrendszer megismerése tartott legtovább, a legjelentősebb eredmények csak századunkban születtek meg, hiszen a legbonyolultabb, legösszetettebb és legérzékenyebb szervünk törvényeit kellett feltárni. És ez az oka annak is, hogy még ma sem egyértelműen tisztázott mindent, még ma is sok az ismeretlen, még ma is vélemények és ellenvélemények csapnak össze egyes nehezebb kérdések felett, és ilyen nehéz kérésnek tekinthetjük az emberi lélek finom rezdüléseit, a hipnózist és a szuggessziót is.
