Veszekedés közben Lord Moron feldúltan rázta remegő ujját a grófnő felé, aki úgy tett, mintha & egész jelenét egyáltalán nem érdekelné, és zavartalanul folytatta a ceruzahegyezést.
- Eleget szenvedtem! Nem bánom, ha hozzámegy Chesney Praye-hez, ahhoz a nyomorult, pokoli gazemberhez! Igen. Mindent tudok róla! Még olyasmiket is, amiket maga el sem tud képzelni! Tékozolják csak a pénzemet, ahogy jónak látják, de ne feledjék...
Lois csak annyit látott, hogy Lady Moron felemeli a kezét, és simogató mozdulattal megérinti a fia arcát.
- Te csúnya, rossz fiúcska - szűrte a szót mosolyra görbült, vékony ajkai közül.
Aztán a fiatalember, kezével az arcához kapva, éles fájdalomkiáltással visszahőkölt.
Lois alig hitt a szemének. Pedig jól látott - a lord arcán egy hosszú, egyenes vágás éktelenkedett, a ceruzahegyező kés élén pedig, amit a grófnő szorongatott, piros vérfolt tündökölt.
