Edmond Rostand Cyrano de Bergeracról 1897-ben nagysikerű drámát írt. A drámai alak eredetije, az igazi Savinien de Cyrano de Bergerac a XVII. század szülötte, Moliére barátja, a mai bátor, harcos és nemes, szellemes és gavallér hősök, egy rettenthetetlen Indiana Jones vagy egy rejtélyes sorsú Luc Skywalker klasszicista kori őse.
Cyrano legfontosabb műalkotása a saját élete, ahogy erre a romantika költője, Rostand ráérzett. Cyrano, miközben a gascogne-i gárdacsapat rettegett kardforgatója lett, filozófiát hallgatott Párizsban Gassendinél, a kor legnagyobb szellemi hullámveréseit keltő materialista filozófusnál. Cyrano legendát épített maga köré egyrész párbajaival, kötekedő, néha kötözködő természetével, másrészt azzal, hogy feltétlen kitartott egy olyan nemesinek mondott, de inkább liberális értékeket felvonultató eszmerend mellett, mely a gondolathoz és az észhez, a rációhoz való hűséget tartotta a legfontosabb emberi kelléknek.
Edmond Rostand sokszereplős, mozgékonyan helyszínelő, lezártan jelentkező, több szálon futó drámája nagy figyelmet igényel, de az olvasást megkönnyíti az Ábrányi Emil magyarította gördülő ritmus, s az a folyamatos ráismerés, mely a lovagregények és a mítoszok, a kalandtörténetek és a sorozatok után ismerősként, új régi hősként látja Cyranót, a legyőzhetetlen lovagok és Roxant, a vágyott szerelmek archetípusát.
