„Tintával írom ezt a történetet, pedig méltóbb lenne hozzá a vér. Hiszen a vért mindnyájan jól ismerjük, nem igaz?” Hosszú John Silver saját kabinjába bezárva, lázrohamokkal viaskodva úton van Anglia felé, ahol már csak az akasztófa vár rá. A gyilkost, az összes tengert bejárt leghíresebb kalózt az az ember árulta el, akit ő fiaként szeretett. Ám Silvert még a kabin négy fala között sem hagyja el harci kedve: elhatározza, bosszút áll árulóján. Silver történetének lapjain Stevenson A kincses sziget című műve éled újra. Az eredeti szereplők jellemén változtatva, és újabb alakokat teremtve a félelmetes kalóz elmeséli életét. „Ha csak lehetséges, igyekszem a lehető legpraktikusabban intézni egy ember megölését. Az elsietett gyilkosság olyan, mint egy elsietett vacsora. Sem a testet, sem a szellemet nem elégíti ki.” Az olvasó részese lehet a hosszú éveken át tartó kalandnak. Silverrel együtt bejárhatja a tengereket, és végül a rejtvényeket megfejtve megtalálhatja a kincset. Ám a történet ezzel még nem ér véget. Silver nem csupán életét tárja elénk, hanem a kalandvágyóbb olvasókat újabb gondolkodásra is sarkallja: írása sorai között elrejti a kincshez vezető utat. És ha az olvasó maga is olyan vállalkozó szellemű, mint a kapitány, elindulhat egy újabb kincskeresésre.
