A Bevezetés a tértechnológiába című könyv 3. kötete komoly fejlődést jelent az előzőekhez képest. Ebben már nemcsak elmélet és néhány szabadalom van, hanem konkrét mérési eredmények is tarkítják a vaskos könyvet. Ez a könyv tíz szerzőnek a műve, a szerzők jobbára mérnökök, de van közöttük fizikus és matematikus is. A kötet elején található a klasszikus fizika hibái című dolgozatom, amely a mechanika és az elektrodinamika területén elkövetett legfontosabb hibák gyűjteménye. Az elvi előkészítés után a függelékben található sok-sok konkrét szabadalom és leírás, ezek közül a leghosszabb, a mintegy tucatnyi mágnesmotor ismertetése.
A mágnesmotorok közül a legelső az 1870-es évek végén megadott Wesley Gary-féle szabadalom, melynek egy primitívebb leírása azt az utat mutatja meg, hogy a feltaláló hogyan jutott el a mágneses örökmozgó gondolatához, és részletes segítséget is ad lépésről-lépésre, hogy hogyan készítsünk ilyen szerkezetet. Annak idején több száz ember látta ezt az egyszerű kis mágneses örökmozgót, igaz nagyobb energiát nem lehetett belőle kivenni, épp csak arra futotta, hogy önmaga mozgását fönntartsa, azaz a súrlódást legyőzze. Az alapelvek viszont már itt is egész jól látszanak. Utána a 30-as évekből szerepelnek mágneses örökmozgók, majd a 60-as, 70-es években megadott több, egyébként ma is reprodukálható szabadalom ismertetése következik. (Bár a magyar olvasó számára mindegyik szerkezet újdonság, de most először publikáltuk idősebb Bóday Árpád motorját, mely eddig sehol nem kapott nyilvánosságot.)
A függelékben ismertetem számos olyan gép szabadalmát is, ahol az impulzus-megmaradás sérül, magyarán ezek olyan gépek, melyek kerék nélkül húzzák előre magukat. Néhány antigravitációs berendezés is megtalálható a kötetben, többek között Sweet és Searl készülékei, melyekről repülés közben, annak idején számos fényképfelvétel is készült. Ezt a készüléket az Orosz Tudományos Akadémia novoszibirszki laboratóriumában idén megépítették, és a NASA által a nem konvencionális hajtóművekről tartott konferencián be is mutatták. A készülék körülbelül 60%-nyi súlycsökkenést mutatott a mérések szerint.
A következő dolgozatot – az energianyerésről– Csőkör Csaba írta. Lényegében az Orffyreus-készülék titka (kísérlettel megerősítve) olvasható ki a tanulmányból. Világosan látszik, hogyan lehet a mechanikában többletenergiát vagy energiahiányt előállítani. Mindez több mint mérési tapasztalat, mert világos, egységes elmélettel van alátámasztva a mérés, így mindenki számára érthetővé válik, hogy miért, hogyan, milyen körülmények között jelenik meg az energia-megmaradástól való eltérés.
A következő dolgozatban a gravitáció-antigravitáció elvi és kísérleti mérésével találkozunk Sarkadi Dezső fizikus munkája nyomán. Ez a munka is többéves kísérletezés eredménye, és alapvető áttörést jelent a gravitáció mint dinamikus jelenség megértésében. Bárki számára reprodukálható, egyszerű kísérlettel belátható, hogy a gravitáció nem egy állandó, megváltoztathatatlan statikus valami, hanem mozgó tömegekkel bizonyíthatóan megváltoztatható a gravitáció mértéke.
Ezután Dobó Andor matematikus dolgozata következik, aminek az a fő következtetése, hogy a tér görbületétől függ a fény sebessége, ezért a speciális relativitáselmélet csak sík, azaz nem görbült terekre jellemző speciális eset. Egyébként a téridőszerkezet változtatásával a fénysebesség és ennek következményeként a fizikában még sok-sok dolog is változik.
Eperjessy András villamosmérnök tüzetesen megvizsgálta a nemrég elhunyt ifjabb Bóday Árpád hátrahagyott gépeit, és mérési tapasztalatait adja közre dolgozatában. Ismerteti az Interneten publikált, övcsat-alakú készülék elrendezését és mérési adatait is, melyek szerint a készülék hatásfoka kb. 300%-os.
Szamosközi János, mint igazi kísérletező ember számos nagyon érdekes effektust és készüléket ismertet. Az ő dolgozata segítségével bárki megépíthet egy, a vákuumenergia megcsapolására alkalmas egyszerű kis cellát. Igaz, hogy nem lehet nagy teljesítményeket kivenni ebből a gépből, ám nincs elvi akadálya, hogy ebből a cellából nagyobbat építsenek. Ebben az esetben a teljesítmény a cella nagyságával lineárisan arányos, kellő ipari felkészültséggel akár wattokat, vagy kilowattokat is ki lehetne venni ebből a szerkezetből. Egy érdekes mágneses gépet is ismertet, melyből valamennyi többletenergia kiszedhető, ám ez még nem egy visszacsatolt szerkezet.
Molnár György dolgozatában az új-zélandi Robert Adams által kifejlesztett mágnesmotor tulajdonságait és műszaki leírását mutatja meg. Adams úr legjobb készüléke ma kb. nyolcszoros hatásfokkal működik, a többletet hő formájában adja le. Ez az a mágnesmotor, ami a kísérletező amatőrök számára talán a legkönnyebben elkészíthető, ám ez se olyan egyszerű, megépítése sok buktatóval jár. Számos zsákutcára hívja föl a szerző a figyelmet, így sokkal gyorsabban juthatunk el a működő készülék megépítéséhez.
Nagy István rövid tanulmánya a dr. Szabó László által idén májusban bemutatott 400 kW-os mágneses motorgenerátor elvét és mérési adatait ismerteti.
Sindely László és Sindely Dániel dolgozata valódi áttörést jelent az atommag felépítésének témájában. Ehhez fogható jelentőségű talán a kémiában a Mengyelejev-féle periódusos rendszer volt. A szerzők alapvető dolgokat értettek meg az atommag felépítésével kapcsolatban, és modellkísérletek sorával mutatják meg pontosan és ellentmondás nélkül, hogy hogyan, milyen szimmetriák segítségével épül föl az atommag és a különböző izotópok. A bemutatott modellek és a kísérletek alapján teljesen érthetővé válik, hogy mi okozza pl. a radioaktivitást, vagy miért úgy hasad az uránmag, ahogy. Ez a dolgozat is tipikus példa arra, hogy a mai fizika hibás feltevéseken alapul és már a kezdeteknél elrontottak fontos dolgokat. Ha azonban, teljesen logikus, friss megvilágításban szemléljük ezeket, akkor a helyükre kerülnek.
Végül Kása Zsolt dolgozatában olyan gépek, szerkezetek elemzése található, melyek alkalmasak a téridő-szerkezet megváltoztatására és ennek kapcsán képesek antigravitációs vagy hipertéri effektusok kiváltására. Bár a legtöbb olvasó számára ez fantazmagóriának tűnik, az előző dolgozatok lépésről-lépésre előkészítik ezt a lehetőséget is, és semmiféle kizáró ok nem merül föl, hogy antigravitációs vagy térugrást végrehajtó készüléket építsünk. Első menetben persze a többletenergia termelésének kérdését kell megértenünk, de ezt a dolgozatok érthetővé és megvalósíthatóvá teszik.
A kötetet majdnem ezer ábra és 12 oldalon színes melléklet teszi érthetőbbé. A könyv elolvasása után minden műszaki vénájú és ügyes kezű ember építhet magának olyan gépeket, melyek jelenlegi, tankönyvi ismereteinket cáfolják. Nemcsak elvi, hanem konstrukciós, gyakorlati útmutatók sora segíti ezt a lépést, elmondhatjuk, hogy többé nincs elvi akadály.
