A nyugati mágiát a nagyfokú rugalmasság jellemzi. Hosszú élettartama azt sugallja, hogy mélyen az emberi pszichében gyökerezik. Ezzel a mágia, az emberi kultúra legrégebbi, minden évszázadban újra feltámadó világképének bizonyul. Hagyománya lényegében alig változik, a ma emberének is ugyanazt a nagy valóságot tanítja, amiként azt évszázadokkal vagy évezredekkel egy Platón, egy Paracelsus, egy Novalis, egy Goethe értették: A nagy tanítást, hogy az emberek léte isteni eredetű és halhatatlanok. És hogy az emberi szellemnek nincs nagyobb kalandja, mint ezt önmagának fokozatosan megtapasztalnia, átélnie és azután azt minden cselekedetében láthatóvá tennie.
Ha a mágiát gondosan tanulmányozzuk, úgy találjuk, hogy nagyjából minden egyes vallás alkalmazza a mágia világképét, tanításait, és magába ötvözi az asztrológia, a kabbala, az alkímia és a különböző rítusok gyakorlatát.
