Egymás hegyén-hátán tolongott a közönség, élénk kiabálás hangzott, melyből a Nana név csendül ki, két szótagjának zengő elevenségével. A férfiak a színlapok elé álltak, s fennhangon silabizálták, mások arramenet, kérdően vetették oda, a nők pedig nyugtalanul mosolyogtak, s halkan, meglepődött arccal ismételték. Senki sem ismerte Nanát. Honnan pottyant ide Nana? Vége-hossza nem volt a meséknek, s dévaj megjegyzéseket suttogtak egymásnak. Kedves, becéző név volt ez, olyan nevecske, mely minden szájban meghitten csendült. Csak ki kellett ejteni, a tömeg nyomban vidám lett, s akár madarat lehetett volna fogatni vele. Lázas kíváncsiság ösztökélte az embereket, igazi párizsi kíváncsiság, mely a hirtelen téboly hevességével tör ki. Látni akarták Nanát.
