ELŐSZÓ
Nagy örömmel teszek eleget a Szerző számomra megtisztelő felkérésének, hogy én írjam meg első könyvének előszavát.
Mindig nagy öröm, ha egy szerző egy szerzőt köszönthet, aki hallgatója, quasi-tanítványa és barátja, és aki első könyvével lép barátai, az érdeklődők, a jó- és rosszakarók elé.
Az ál- és ellenszellemi utakról, elúttalanodásokról nem lehet elégszer, eléggé sok oldalról és eleget írni.
A deviationologia – az ’eltévelyedéstan’ – a metaphysico-traditionalis stúdiumok fontos területe, amelynek elmélyült és részletekre is kiterjedő művelése nélkülözhetetlen – mégpedig közvetlenül – az elméleti–elvi megalapozás és – közvetve – a szorosan vett megvalósítási praxis tekintetében.
Erdei Zoltán írása hozzájárul a deviationologia további megvilágításához és folytonosan szükséges megelevenítéséhez, ugyanakkor a metaphysico-traditionalis pneumatológia fontos kérdésköreit is továbbvivő erővel érinti.
A könyvnek összefoglaló jelentősége is van. Az utóbbi tizenöt évben számos könyv foglalkozott a szellemi tévutakkal; magyarul is megjelentek ilyen kérdésekkel foglalkozó írások, de konkrétan és egészében e témáról szóló mű ebben az összeszedettségben eddig még nem íródott.
Erdei Zoltán csatlakozott a metaphysico-traditionalis szerzőgárda magyarországi „hadoszlopához”. Nyilvánvaló, hogy a metaphysico-traditionalis szerző–gondolkozók nem különbözhetnek egymástól szélsőségesen, originalitásuk nem lehet extremo originalitas. Erdei Zoltán valóban metafizikai–tradicionális szerző, és pontosan annyira eredeti, amennyire egy szerzőnek adekvát módon és mértékben eredetinek kell lennie.
Egyre több a tévúton tévelygő ember, és egyre több a tévútra tévelyítő sötét személyiség. Egyre szükségesebb a leleplezésük, lelepleződésük. Sokszor azokról is kiderül, hogy nem teljesen immúnisak az eltévelyítő erők hatásával szemben, akiket példaképnek szokás – akár részünkről is – tekinteni. Ennek felismeréséhez azonban pontos pneumatológiai helyzetkép birtokában kell lennünk, pontos pneumatológiai rálátás alapján.
Ma már az is eltévelyedés és eltévelyítés, ha valaki nem a gondolkozás megtisztítását és megelevenítő transzmutációját tekinti és javasolja a tudati gyakorlatok kezdetének, hanem – mondjuk – a gondolkozás megszüntetését.
Nincs veszélyesebb a hazug igazságoknál. Hazug igazság, hogy a metafizikai felébredéshez a Felébredésen kívül semmire nincs szükség. Hazug igazság, hogy a gondolkozás feletti szellemi állapot a gondolkozás megszüntetése révén érhető és érendő el. Ezek voltaképpen igazságok lennének, de úgy, ahogyan mindezek a modernista interpretációkban megjelennek: gonoszul és aljasul hazug hülyeségek. És ezek – itt – nem erős és durva szavak, mert ha tisztában vagyunk azzal, hogy miről is beszélünk voltaképpen, akkor tudjuk, hogy a földi–emberi nyelvek alkalmatlanok ahhoz a lefelé-minősítéshez, amilyet valóban megérdemelnek a hazug igazságok.
Erdei Zoltán könyve a hazug igazságok problémakörének a tisztázásához is nagyszerűen és jelentősen hozzájárul.
Szeretetteljes baráti nagyrabecsüléssel köszönöm a szerzőnek azt is, hogy megírta a könyvét, azt is, hogy engem tisztelt meg felkérésével, az előszó megírását illetően. Az olvasónak pedig – ugyancsak baráti szeretettel – azt kívánom, hogy jelentsen e könyv olyan pozitív élményt, amilyet nekem jelentett.
Dr. László András
