Létezik a szellemi út során egy kikerülhetetlen, központi jelentőségű gyakorlat, ami nem más, mint a tudat önmagára történő rögzítési kísérlete vagyis a metafizikai értelemben vett önfigyelem gyakorlata. E nélkül elmélyedésről lehetetlen beszélni, mert a tudat rögzítésének minden egyéb próbálkozása során kifelé fordultságában marad.
Az itt tárgyalt ön-figyelem azért metafizikai, mert szinte semmi köze a személyiség pszichológiai, viselkedéstani vagy más, "bensőnek" mondott vizsgálataihoz, de a gondolkozási műveletekhez, illetv az úgynevezett "elmélkedés" és "szemlélődés" felfogásaihoz sem.
Jelen mű feladata a leglényegibb gyakorlat teljes körű megvilágítása.
