Az Erdélyi testamentumok sorozat a fejedelemkori erdélyi végrendeleteket tartalmazza, amelyek a magyar történetírásban - mint történeti források - jelentős helyet foglalnak el. A 16. század második felében és a 17. században írt erdélyi testamentumok döntő többsége magyar nyelvű, ami azt jelzi, hogy a magyar írásbeliség az önálló erdélyi fejedelemség korában széles körű gyakorlattá vált. A több kötetre tervezett sorozat magába foglalja Erdély különböző társadalmi rendű végrendelkezőinek testamentumait: az első kötet a hadviselő székelyeké (1548-1711), a tervbe vett második kötet az erdélyi főnemesek, nemesek végrendeleteiből nyújt válogatást, majd a nemesek-kisnemesek, a városi polgárok, az értelmiségiek, végül pedig Erdély fejedelmeinek a végakaratát tartalmazók következnek. A testamentumok a gyűjtés során különböző formában kerültek elő. Szerencsésebb esetben eredetiben ismerhettük meg őket, de előfordult, hogy korabeli másolatukat jóval későbbi átírásban olvashattuk. A 16. század második feléből és a 17. első negyedéből jóval kevesebb okirat került elő, mint a későbbiekben a 18. század első évtizedéig. Ez az aránytalanság nemcsak azt bizonyítja, hogy korábban feltételezhetően kevesebb testamentum készült, hanem azt is tanúsítja, hogy a 17. század második felétől az írásbeliség szélesebb körben terjedt el. A magyar írásbeliség gyöngyszemei, a végrendeletek nemcsak az irodalomtörténet és a történettudomány számára válnak használható forrásanyaggá, hanem a család-, agrár-, művelődés-, földrajz- és helynévtörténet, s nem utolsósorban a mentalitástörténet számára is hasznos információkat hoznak napvilágra. Az okiratok gyűjtését 1990 előtt elkezdődött, akkor, amikor kiadására kevés volt a remény. A kötetekben közölt források elsősorban a Román Nemzeti Állami Levéltár Sepsiszentgyörgyi, Marosvásárhelyi, Gyulafehérvári Igazgatóságainak Fiókjaiból, valamint a Magyar Országos Levéltár állományából kerültek elő.
Legyen Ön az első, aki véleményt ír!
