A harmadik kötet arról szól, hogyan szerződik meg a királyság. Az izraeliták királyt követelnek Sámueltől. Olyan vezetőt akarnak, amilyen szomszédaiknak is van. Sámuel, Isten szószólója, úgy gondolja, Izraelnek már van királya, Isten, és nincs szüksége másikra. Így Sault legjobb meggyőződése ellenére keni fel, ám olyan intelmek kíséretében, amelyek majdan Izrael királytörvényét alkotják.
Sámuel szenteli fel a második királyt is, Dávidot, aki megerősíti a birodalmat, szétszórja ellenségeit, és meghódítja Jeruzsálemet. "Dávid városa" Isten népének vallási központja lesz, ugyanis a király odahozatja a szövetség ládáját Kirját-Jeárimból, ahol addig volt.
Fia, Salamon a következő király. Megvalósítja Dávid dédelgetett vágyát, hajlékot épít Jeruzsálemben a szövetség ládájának, pompájáról messze földön híres templomot. Így lesz ezen a vallási székhelyen egyértelműen jelenvaló Isten.
