Eyvind Johnson - Rózsák és lángok

Eyvind Johnson (1900-1976) Nobel-díjas svéd író regényének alapja az irodalmilag többször is feldolgozott louduni boszorkányper, amely 1634-ben játszódik le, s a huszadik században Aldous Huxley regénye és Ken Russel Boszorkányok című filmje jóvoltából a boszorkányüldözések egyik legismertebb esete lett.
A Rózsák és lángok Johnson főművei közé tartozik; barokkosan megkomponált, bonyolult, mégis áttekinthető szerkezetű, erős sodrású nagyepika. Sokhúrú, sok hangon szóló mű, lebilincselő olvasmány.
A történet jelképes értelemben is közismert: egy embert üldöznek és megégetnek. Ennek az embernek, Urbin Grainier-nek, a Sainte-Croix-templom plébánosának nagy a bűne: tündöklő szellemű, gyönyörű férfi. Bűnös szépsége, férfiassága, szabad szelleme démonokat kelt életre, s a démonok betörnek a kolostorablakból leselkedő apácák álmaiba.
Megindul az ördögűző gépezet - motorja az ellenreformáció ideológiája, fogaskerekei korrupt hivatalnokok, irigy, torz testű papok -, hogy eltapossa Grainier-t, lerombolja a város falait, a szabadság és az emberi méltóság jelképévé növő tornyokat, hogy köveiből a mindenütt jelenlevő, mindenható Richelieu bíboros felépíthesse - nemcsak jelképesen - a francia abszolút monarchiát.
Urbain Grainier boszorkányperének ürügyén Johnson természetesen másról, többről szól: azt a világot akarja bemutatni, amely démonokkal szövetkezve lerombolja az emberi méltóságot, megégeti a szabad szellemet.