A neves történész írásbeli dokumentumokkal illusztrált könyve objektív képet ad a 20. század magyar társadalmáról, valamint a tudományos és művészeti életéről 1914-től 1990-ig. Mindenekelőtt arra keres választ, hogy mi volt a magyar megosztottság oka, miért nem tudott a nemzet a sorsdöntő pillanatokban egységesen cselekedni.
A könyv feldolgozza az első világháborútól, a trianoni tragédiától kezdve - részsikereken és még több bukáson keresztül - a magyar nép 20. századi golgotáját, túllépve a mai divatos álobjektivitáson, és megnevezi azokat, akik felelőssé tehetők az ismert tragédiák bekövetkeztéért.
A szerző külön érdeme, hogy bátran hozzányúl a rendszerváltás előtti időszakhoz is, és leszámol a Kádár-korszak iránt ma is élő nosztalgiával, a „gulyáskommunizmus" és a „legvidámabb barakk" illúziójával.
Ugyanilyen tárgyilagossággal viszonyul a rendszerváltás időszakához is. 1989-1990 történetének kapcsán pl. bemutatja a rendszerváltó erők felfogása közti jelentős különbséget, ami egyes politikai csoportok hiszterizáló magatartása folytán máig tartósan kiélezett, a politikai cselekvést megbénító ellentétekhez vezetett.
A közérthető stílusban megírt könyv a középiskolás kortól kezdve a történelem iránt érdeklődő „átlagember" számára nyújt biztos, tudományos és egyben olvasmányos eligazítást.
