Az első lépés. Vándorutam története ott kezdődik, hogy egy őszi reggelen levelet kaptam Ecuador fővárosából. Elmirában voltam akkoriban, New York államban. A levélben ez volt: Quito, szeptember 30. Kedves Fritz, el sem képzeled, mennyire örültem levelednek. Most jöttem meg Riobambából, ezért késtem meg a válasszal. Hát villamos-mérnök lett belőled? Meglepett, amikor olvastam, hogy elektromos szakmára adtad a fejedet. Meg kell mondanom neked, hogy itt a vadonban nem valami gyönyörűség az élet. Társaság nincs, színház nincs, szórakozás nincs. Csak munka és munka. De ha szívósan dolgozik az ember, elég jó keresetre tesz szert. A nép tunya. De azért mégis könnyebb itt megtollasodni, mint odaát az Unióban, ha nem harácsolhat is össze holmi mesés vagyont. Az ország elmaradott. A kezdet kezdetén vagyunk. De ahogy mondtam is neked, az ország belsejében egészséges és kellemes az éghajlat. De Guayaquilt legtöbben megsínylik. Rajtad fordul meg, határozz: ha jössz, jöjj azonnal. Ne várd meg a telet. írd meg, mikor érkezel Guayaquilba. Gondoskodom róla, hogy ne legyen semmi fennakadás. Remélem, hamarosan látjuk egymást. Ölel E. Domingo Córdobez.
