Miközben „A gondolatgyárak” című könyvem magyar kiadásának előszavát írom, a meg nem választott, antidemokratikus EB legutóbbi, az eddig példátlan, több tagállamot, köztük Magyarországot, Lengyelországot és Csehországot is esetleges pénzügyi szankciókkal sújtó „szabálysértési eljárások” elindítását jóváhagyó döntésének lehetséges hosszútávú következményein töprengek. A kérdés olyasmi, ami jóval mélyebbre nyúlik annál, hogy az EU egy vagy több kormánya elutasítja a társadalmi terhek viselését, amelyek a menekültek eleddig példátlan beáramlásából származnak – ennek kezdőpontjában pedig a német kancellár áll, aki gyakorlatilag megindította az emberáradatot 2015 tavaszán.
Néhány hónapon belül talán mindannyian úgy tekintünk vissza erre az EU-döntésre, mint egy igen fontos és pozitív katalizátorra, ami kikényszeríti a Frankenstein szörnyetegévé változó Európai Unió felbomlását. Egyelőre, bármi legyen is a végeredmény, hasznos megérteni a jelenünket formáló események mélyebb hátterét.
Személy szerint különösen elégedett vagyok, hogy munkám megjelenik magyar nyelven is ebben az, Európa és a nemzetállam jövőjét tekintve is kritikus időszakban. A fejezetek körültekintő átolvasása megvilágítja a javarészt nem kinyilatkoztatott hatalmi mátrixot, amely az 1919-es versailles-i tanácskozásokból alakult ki, mikor Nagy-Britannia, és felkapaszkodott háborús szövetségese, az Amerikai Egyesült Államok nekiláttak megformálni az I. világháború utáni világ architektúráját, ami még napjainkban is tart.
Az itt következő oldalakon az alapos olvasó a fölöttünk – gyakran az „emberi jogok”, a valóságban a fentről lefelé gyakorolt kontroll új zsarnokságának nevében – szőtt manipuláció sokkal jobb térképét találhatja meg.
Az, hogy Magyarország és kormánya jelenleg elvi szinten utasítja el, hogy térdet hajtson a NATO által uralt média súlyos, kritikus támadásai és a megboldogult amerikai geopolitikai stratéga, Brzezinski által Amerika „vazallusállamainak” nevezett országokból, így többek közt Németországból érkező óriási nyomás előtt, utólag akár az a sorsdöntő tett lehet, amely lökéshullámokat indít el az EU támogatóinak erőteljesebb zsarnokságával szemben. Eszembe jut róla gyerekkorom egyik kedvenc meséje, H.C. Andersen tollából – A császár új ruhája. Önök Magyarországon legalább szerencsések, hogy választott vezetőik rendelkeznek azzal az erkölcsi bátorsággal és ritka őszinteséggel, hogy felálljanak a tömegben, és elkiáltsák magukat, ujjal a brüsszeli „császárra” mutogatva, kijelentve: „nézzétek, nézzétek! A császáron nincs is ruha!” Németországban és az EU egyéb országaiban jelenleg nem ez a helyzet...
(F. William Engdahl, Frankfurt am Main, 2017. Július)
