Kezdetben pedig vala a hegy. Semmi más, csak a hegy. Még neve sem volt. Nem szúrt szemet, nem keltett érdeklődést, nem foglalkozott vele senki.
Egyszer valahol szóba került az egész hegykoszorú életkora. Tudományos társaságban természetesen. Egy tudós azt állította, hogy százkilencvenmillió éves, egy másik pedig heves ellentámadással azt vitatta, hogy kétszázmillió esztendős.
A legöregebb emberek sem emlékezvén a hegykoszorú születésére, a vitát nem lehetett eldönteni.
A két tudós azonban megharagudott egymásra.
Pedig igazán nem volt érdemes rongyos tízmillió esztendő miatt.
A hegy nem vette tudomásul a körülötte folyó harcokat. Maradt mi volt: kőzet, dolomit s mély titok.
