Faludy György életének állomásai közé tartozik Franciaország, Magyarország, Marokkó, Afrika, az Egyesült Államok és Kanada,
majd ismét Magyarország. Hol a háború borzalmai, hol az ötvenes évek szörnyűségei elől kellett menekülnie. A legborzalmasabb azonban a recski fogolytábor volt. Ez jelentette számára az igazi poklot.Önéletrajzi műve a harmincas évek végétől Recskig
mutatja be életét.
A műben számos ismert személlyel találkozhatunk..Bepillantást enged magánéletébe is, amelyben könnyű kalandok, és nagy szerelmek, őszinte érzések, emberi tragédiák is megelevenednek. Háború, kitelepítések, koncepciós perek, internáló táborok és nem
utolsó sorban a XX. század szellemi irányzatai.
Azonban a legnagyobb borzalmakról is úgy tud írni, hogy ne legyen úrrá rajtunk az elkeseredés, a kilátástalanság érzése. Sohasem veszítette el humorát, nem vált megkeseredett, gyűlölködő emberré. Mint egy XX. századi Odüsszeusz az emberi leleménnyel és a
szellem erejével mindig át tudta lépni azokat a poklokat, amelyeket az emberiség teremtett magának.
