„Milyen Farkas Balázs első regénye (három kisregénye)? Ha a Házibuli című film felejthetetlen dédnagymamáját, Poupette-et kérdeznénk, ő minden bizonnyal azt válaszolná, hogy éppen olyan, mintha Albert Camus és Hazai Attila közös gyermeke volna. De azért van benne valami woodyallenes humor, valami dándogmás lassú kegyetlenség, valami carveres minimalista metafizika is. Egy könyvtárosról szól a lecsupaszított történet, aki helyét keresi a világban. Próbál rájönni, mire is jó a nő, mire jó a vallás, mire jó a mámor, mire jó a zene, mire jó az olvasás, mire jó az élet, mire jó a halál. Mindeközben az olvasó nemcsak remekül szórakozik (értsd: hol röhög, hol megszakad a szíve), de jól hallja, ahogy a szerző (megalkuvást nem ismerve) a lét kapuján dörömböl, a létezés alapkérdéseire követel választ. Farkas Balázs alaposan feladta magának a leckét. Az utóbbi időszak egyik legígéretesebb pályakezdésének lehetünk tanúi. Ja, és az olvasáshoz vásároljunk be sajtot. Jó sok és minél többféle finom sajtot. Szükség lesz rá.”
Cserna-Szabó András
