Federico Fellini

Amikor a tizennyolc és féléves Federico Fellini a kínnal-keservvel megszerzett érettségi bizonyítvány birtokában 1938 őszén élete első drámai fordulataként eltávozott szülei házából, Riminiből, és a nagyvilágot jelentő Firenzébe utazott, még nem akart filmrendező lenni. Élete álma az újságírás volt. „…Filmek csak annyiban hatottak rám, hogy egy sor amerikai filmben az újságírók mind nagyszerű fickók voltak – ezért hát én is föltettem magamban, hogy újságíró leszek” – vallotta később. Hogyan lett mégis rendező önmagához következetes művész, akit nem érdekelnek a divatáramlatok, s aki makacsul mindig arról beszél a mozgóképek nyelvén, ami igazán érdekli, s ami élménye? A mai sokat firtatott moziválságban tömegek nézik meg filmjeit, ami azt jelenti, hogy az elidegenedettnek hirdetett világban is kapcsolatot tud teremteni a közönséggel. Erről az izgalmas művészi pályáról ad képet sorozatunk e kötete.