Nincs az enyémnél kevésbé spontán művészet...az ihletet, spontaneitást, temperamentumot nem ismerem.
Gyönyörű másolni, amit látunk, sokkal jobb azonban azt rajzolni, ami csak emlékeinkben él. Mert az ilyen átváltozás során a fantázia a közreműködhet, így csak azt adjuk vissza, ami megfogott bennünket, vagyis a lényeget. Valóban bátorságra vall rátámadni a természet nagy síkjaira és vonalaira, és gyávasága annak teljességén vagy részletein erőszakot tenni.
A rajz nem forma, csupán a forma egyik látásmódja. Az embereket természetes és rájuk jellemző beállításban kell megörökíteni, főleg arra ügyelve, hogy a modell ne csak testhelyzetét, hanem arckifejezését is szabadon választhassa meg.
Az operában minden hamis: a fény, a díszlet, a táncosnők hajviselete, arckifejezése és mosolya - ami igaz, az csupán az emberi csontok felépítése, a mozgás, az arabeszk zűrzavara.
Táncosnők festőjének neveznek; nem értik, hogy a balerina-téma csak ürügy volt számomra, hogy gyönyörű ruhaanyagokat és mozdulatokat festhessek. Nem akarok gyászbeszédet a síromnál, mondják csak azt: szerette a rajzot.
