Régi ismerőseinkkel találkozhatunk a kötet lapjain: Csível, a fecskével, Kelével, a gólyával, és Húval, az öregedő bagollyal. Az elbeszéléseknek nem csupán ők a hősei, hanem azok a jóravaló, saját boldogulásukat kereső emberek is, akiknek sorsa összefonódik a körülöttük élő állatokéval. A feleségét elveszítő férj, a beteg kisfiú, a megfáradt öregember és a háborúból hazatérő katona mind-mind csakis azért képesek talpra állni és folytatni, vagy éppen méltó módon befejezni az életet, mert erőt merítenek az őket körbevevő, rendre megújuló természet szépségéből. Emberek és állatok harmonikus együttéléséről Fekete István a rá jellemző, magával ragadó stílusban mesél, amelyet jól ismerhetünk közkedvelt regényeiből is.
