A szerző részben már megjelent, részben még publikálatlan írásait gyűjtötte össze tanulmánykötetében. Az egyes írások különböző oldalakról, de egyetlen problématerületet térképeznek fel: a szociál- és társadalompolitika konkrét gyakorlatában miként jutnak érvényre a szocialista társadalom alapértékei - elsősorban az egyenlőtlenségek kiküszöbölésének igénye -, illetve hogy milyen hibás mechanizmusok gátolják e törekvést. Középponti helyen foglalkozik a szerző az oktatási- és iskolarendszerrel, amely a meglevő egyenlőtlenségek csökkentésének egyik leghatékonyabb eszköze lehet. Feltárja azokat az ellentmondásokat, amelyek egyrészt e jogos igény, másrészt a magyar iskolarendszer valósága, illetve a pedagógustársadalom önértékelése között feszülnek. A "csoportmobilitás" kategóriáját bevezetve keres választ arra a kérdésre, hogy miért vált a magyar társadalom az utóbbi évtizedben kevésbé "nyitottá", mint korábban, a felszabadulás utáni évek nagy átalakulásai nyomán várni lehetett volna. Sokoldalúan vizsgálja e viszonylagos megmerevedettség gazdasági és kulturális okait. Több tanulmány foglalkozik a jövedelempolitika, az adózás és általában a tásadalmi újraelosztás mechanizmusával összefüggő szociológiai problémákkal is. A kötet minden írását az elvek és a gyakorlat összevetésének szándéka, a reális lehetőségek józan feltárása jellemzi.
