Földi Pál - Ki kicsoda a harmadik birodalomban?

A német történelem Harmadik Birodalmának- melyet Hitler Adolf birodalmának is szokás nevezni - prominens személyiségei sorakoznak fel előttünk a következő lapokon. A névsor, természetesen korántsem teljes, a válogatás szubjektív, de azért igyekeztem mindenféle kategóriából a legjellemzőbb és legmarkánsabb egyéniségeket kiválogatni. Politikusok, pártemberek, katonák és a rendszer ellenzői. Mind más és más egyéniség. Ami mégis összefűzi őket, az hogy az emberiség egyik legborzalmasabb ideológiájának és rendszerének szolgálatában állottak, és a természetes hazaszeretem felül még olyan elvek is összefűzték őket, mint a "vér és vas" poroszsága, az ősi germán harcmítosz, a világuralmi ábránd és az ostoba és bűnös faji és élettér elmélet. Mindezt röviden nácizmusnak szokás nevezni, ami ugyan rokon a kommunizmussal, de nem azonos a fasizmussal.
Régen túl vagyunk már azon a vulgáris "marxista" történelem szemléletén, amely ezeket az embereket egyszerűen zavaros fejű, ostoba, tehetségtelen alakoknak titulálta. Ezek a személyek rendkívül tehetségesek voltak - némelyikük egyenesen zseni -, de kiemelkedő technikai, szervező vagy katonai tehetségüket egy nagyon rossz ügy szolgálatába állították. A motivációk is különbözőek voltak. Vakhitű fanatikusok, eredendően gonoszok, kisiklott és kétes egzisztenciák, erkölcstelen cinikusok és naiv idealisták is megtalálhatók közöttük. Ezen utóbbiak akár áldozatnak is tekinthetők, hiszen legtöbbjük életútja tragédiába torkollott, és jóhiszeműségükért életükkel fizettek. Vannak csábító korok és eszmék. De hamar kiderül róluk, hogy a hazugság és gaztett korszakai - a gyilkosok nem tudnak egyebet produkálni, mint gyilkosságot. És ez más korokra és más eszmékre is igaz.
Hitler karizmatikus személyisége és az általa meghirdetett felemelkedési program világítótoronynak tűnt a vereséget és megaláztatást jelentő zavaros és szennyes tengerben, amelyet a győztesek rövidlátó ostobasága kavart fel. Világítótorony, amelynek jelei egy biztonságos kikötő jeleinek tűntek. És fokozatosan kezdtek köréje gyűlni az alábbi nevek, amelyeket nem sokkal később majd megtanul rettegni és gyűlölni a világ.
Ezen személyek ismertetésének aktualitását az adja meg, hogy tevékenységük egy egész generációra nyomta rá a bélyegét és hatásuk ma is érezhető.
Egy megjegyzés, amelyet Napóleonnal kapcsolatban tettek a 19. században változtatás nélkül alkalmazható Hitlerre is a 20. században:
"Még mindig a kis káplár árnyékéban élünk." /Földi Pál/