Fonyódi Tibor - A háború művészete

"Te lennél a Hadvezér?"
A szarvasnak mozgott a szája, amikor Levente a hangot hallotta. Ugyanaz a hang volt, amelyik a háború öt tényezője felől faggatózott.
- Az Ég rendelése szerint, szellem úr.
"Tudnom kell, mi a Hatalom."
- Mérd föl előnyeidet, és igazítsd hozzá tetteidet.
"Jól válaszoltál. Szíved és gondolataid tiszták, szándékaid őszinték."
Levente csöndben maradt. Nem hitte, hogy Kósalló választ várna tőle, mondandójában nem lehetett felfedezni burkolt kérdést. Aztán eszébe jutott Kondor tanítása a hadvezér őszinteségéről.
- A háborúnak a csalás útját kell járnia. Ha hadvezérként tudok valamit, úgy kell tennem, mintha semmit sem tudnék, ha valamit felhasználok, akkor úgy kell feltüntetnem, mintha nem használnám, ha távol vagyok az ellenségtől, azt a látszatot kell keltenem, mintha karnyújtásnyira állnék tőle, ha közel vagyok hozzá, akkor el kell hitetnem vele, hogy távol vagyok. Előnyöket kínálva kell csalogatnom az ellenséget, és sorait megzavarva kell csapást mérnem rá. Ha mindene megvan, jól fel kell készülnöm ellene, ha erősebb, ki kell térnem az útjából. Ha dühös, félre kell vezetnem, magunkat alantasabbnak mondva kell elbizakodottá tennem. Ha friss erővel rendelkezik, ki kell fárasztanom, ha csapatai szoros összeköttetésben vannak, szét kell zilálnom őket, ott kell megtámadnom, ahol nem készül védelemre, akkor kell megindulnom, amikor éppenséggel másra számít. Ez a háború művészete...