Közhely, hogy mindennap számos különböző társas helyzetben kell szerepelnünk, "viselkednünk": a családban, a munkahelyen, a volán mögött vagy a metrón, a liftben, az óvodában vagy az iskolában, baráti körben, a kocsmában. Az is közhely, hogy mindezekben a helyzetekben bonyolult emberi viszonyok sűrű szövevénye vesz körül bennünket. Sejtjük, hogy e helyzeteknek megvannak a maguk, jobbára rejtett, nyíltan nem megfogalmazott érintkezési "játékszabályai", normái. Ezeket a játékszabályokat - ki jobban, ki kevésbé jól - mindannyian elsajátítjuk és használjuk - legnagyobbrészt azonban öntudatlanul. Talán nem szükséges bizonygatni, hogy milyen hasznos volna, ha fel tudnánk tárni, meg tudnánk fogalmazni és tudatosíthatnánk ezeket a játékszabályokat. Éppen ez a szociálpszichológia egyik legfontosabb kérdésköre, s a jelen mű azt mutatja be, hogy hol tart ma ez a tudomány az emberi érintkezés szabályszerűségeinek megismerésében: hogyan látunk másokat, s ezt miként befolyásolja az, hogy milyennek szeretnénk látni őket, minek alapján és milyen módon vonunk le következtetéseket másokról - és önmagunkról, hogyan használjuk - nem pusztán a tényközlés céljára - a nyelvet és nem szóbeli közlés eszközeinket, miként próbálunk szerintünk helyes képet kialakítani magunkról - másokban. Noha már a téma sem nevezhető száraznak, a jeles magyar származású szociálpszichológus szellemes karikatúrák és érdekfeszítő gyakorlatok segítségével teszi mondanivalóját még élvezetesebbé.
Legyen Ön az első, aki véleményt ír!
