Friedrich Nietzsche – Emberi, túlságosan is emberi
A filozófus, aki leszállt az istenek világából az emberi lét valóságába
Friedrich Nietzsche Emberi, túlságosan is emberi című kötete fordulópont a filozófus életművében: ez az a mű, amelyben elhagyja a korábbi, mítoszokkal és metafizikával átszőtt stílust, és a felvilágosodás szellemében, aforisztikus formában kezdi boncolgatni az emberi természetet, a társadalmat, az erkölcsöt, a vallást és a művészetet.
Ez a könyv nem rendszerezett filozófiai traktátus, hanem szellemi mozaik: több száz rövid, éleslátó gondolat, amely fájdalmasan őszintén és gyakran provokatívan világít rá az emberi lét ellentmondásaira. Nietzsche kérlelhetetlenül vizsgálja azokat az illúziókat, amelyekre a társadalmak és egyének felépítik önmagukat – legyen szó erkölcsről, vallásról vagy a hatalomról.
Az Emberi, túlságosan is emberi egyaránt kihívás és intellektuális élmény a nyitott gondolkodású olvasó számára. Filozófusok, írók, pszichológusok és a modern gondolkodás iránt érdeklődők alapműként tekintenek rá, hiszen ebben a kötetben már jól látszanak Nietzsche későbbi munkásságának kulcsmotívumai is.
