„A számtalan naprendszerbe csillogva kiöntött világmindenség valamely félreeső szegletében volt egyszer egy égitest, amelyen okos állatok kitalálták a megismerést. A legelbizakodottabb és leghazugabb perc volt ez a világtörténelemben: de mégis egy perc csupán. A természet néhány lélegzetvétele után az égitest megdermedt, s az okos állatoknak meg kellett halniuk. Már itt is volt az ideje, mert ugyan büszkélkedtek azzal, hogy már mennyi mindent megismertek, végül nagy bosszúságukra mégis rájöttek, hogy mindent tévesen ismertek meg. Meghaltak, s halálukban megátkozták az igazságot.
Ilyen volt hát a természete ezeknek a kétségbeesett állatoknak, akik feltalálták a megismerést.”
