Galaktika 237.

Kedves olvasó!
Úgy repül az idő, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Öt éve már, hogy a Galaktika újraindult, hogy folytattuk a Kuczka Péter által megkezdett munkát, s bizony már egy évtizede annak, hogy a lap megálmodója nem lehet közöttünk, nem örülhet velünk az elmúlt évek sikereinek. Magazinunk alapítója, a József Attila- és Kossuth-díjas költő 1999. december 8-án távozott, s az űrt, amit maga után hagyott, nem könnyű betölteni...
Sokan fantasztának tartottak, amikor a Galaktika felélesztésén gondolkodtam, de szerencsére hamar megtaláltam azokat a remek kollégákat, barátokat, akik nem hagytak magamra azóta sem ebben a grandiózus vállalkozásban. Nem kevesebbet terveztünk el ugyanis, mint azt, hogy egy olyan Galaktikát szerkesztünk, ami méltó utódja a hajdaninak, s amire a mindig nyitott és humanista Kuczka Péter is büszke lehetett volna, s aminek restaurálását sajnos ő már nem érhette meg.
Fél évtized távlatából nyugodtan kijelenthetem, hogy tervünket siker koronázta, A Galaktika ma már újra megkerülhetetlen tényező a magyar SF-irodalomban, s nem csupán egy folyóirat, hanem egy komoly brand, hungarikum és fogalom. Idén 30. évfolyamában járó magazinunk mellett a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatunk múlt hónapban ünnepelte 200. kötetét. A MetaGalaktika pedig az idén - a magyar nyelv éve kapcsán - egy kimondottan hiánypótló összefoglalással jelentkezett a magyar SF történetéről, s a napokban megjelent HiperGalaktika elődei is szép sikereket értek el, mint a lapcsalád legifjabb tagjai.